Tény, hogy most egy olyan helyzetben vagyunk, amilyenben korábban sosem. Lehet, hogy filmekben láttunk ilyet, de azt gondoltuk, hogy semmi valóság alapja nincs. Erre megjött a válasz, de van…
Sok emberrel működök együtt, és látom, mennyire különbözőek vagyunk.
Aki korábban nehezen vette az akadályokat változásnál, az lehet, most még jobban küszködik. Találkoztam azonban olyannal is, aki elfogadta. Ez van, alkalmazkodni kell, és valami majd lesz.
Az az érdekes, hogy azoknál, akik korábban a jég hátán is megéltek, szintén előfordulhat, hogy most nem tudják megugrani az akadályt. Persze sokan közülük felvették a kesztyűt, és megoldják.
Min múlhat vajon ez?
Sosem szoktam idegen szavakat használni, de most muszáj. Ez a reziliencia szint.
Hoztam egy meghatározást: „A reziliencia általános értelemben rugalmas ellenállási képesség, azaz valamely rendszernek – legyen az egy egyén, egy szervezet, egy ökoszisztéma vagy éppen egy anyagfajta – azon reaktív képessége, hogy erőteljes, meg-megújuló, vagy akár sokkszerű külső hatásokhoz sikeresen adaptálódjék.” (Wikipédia)
Vagyis a rugalmas alkalmazkodó képesség.
Lehet azt mondani rögtön, hogy én erre képtelen vagyok. A jó hír azonban az, hogy ez nem csak genetika! Egyébként is bármilyenek vagyunk, az csak 50 %-ban velünk született, vagy gyerekkorunkból hozott, a további 50 %-ban pedig rajtunk múlik J Vagyis tanulható.
Mikor tudunk elfogadóbbak, rugalmasabbak lenni?
- Többnyire akkor, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben.
- Ha ismerjük magunkat.
- Amikor van egy külső körülmény, ami miatt erre kell törekedni. Pl. a gyerek, akinek fontos a stabilitás, a biztonság.
- Ha rendelkezünk olyan energiával, ami hajt bennünket.
- Egyik ügyfelemtől – egy nagyon fiatal lánytól – pedig azt hallottam: „Bármi történik, arra gondolok, hogy holnap ugyanúgy felkel a nap, ami új lehetőségeket hozhat.”
Mit tudunk tenni, ha bármilyen stressz ér bennünket?
- Az aktuális helyzetet nézzük, és a megoldás keressük.
- Bármi történik, végig gondoljuk, hogy lehet ezt elfogadni.
- Ha lehet, akkor számba vesszük, mi lehet ebben a jó.
Nemrég betörtek hozzánk. Nagyon rosszul esett! De a riasztó elriasztotta a betörőt J Így bár az ablakot elég szépen megrongálta, de bejönni nem tudott. Mindenünk megmaradt J Az éjszakába nyúló helyszínelés, és tanúkihallgatás után, azért pezsgőztünk egyet, hogy ilyen jól megúsztuk 🙂
- Végig gondoljuk, hogy mi lehet a legrosszabb, ami történhet velünk. Szinte mindig rájövünk arra, hogy ami van, az nem is akkora gond.
- FONTOS! Egyszer-kétszer mondjuk el azt, ami ért bennünket. Csak pár embernek, akik fontosak számunkra, akik támogatást adhatnak. Utána azonban vége!!!! Tessék a megoldásra a pozitív dolgokra koncentrálni!
Így sokkal hamarabb túléljük 🙂
Legyünk olyan, mint a pálmafa! Amely meghajlik a nagy szélben, de sosem törik el, ezzel szemben minden vihar után erősebb lesz a gyökérzete! Így egyre ellenállóbbá válik, bármekkora szél érkezik.